Gondolatok egy zsoltárról
130. zsoltár

 

  1. Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!
      2. Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!
      3. Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!
      4. Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!
      5. Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.
      6. Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.
      7. Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!
      8. Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

Zsidók ehhez hasonló énekeket énekeltek, amikor a templomba mentek fel a lépcsőkön, húros és hárfás hangszerekkel kisérve. Erre utal az a kifejezés, hogy a Grádicsok éneke.


„ A mélységből kiáltok hozzád”

kezdődik a zsoltár. Mi ez a mélység?  Sok minden lehet: betegség, családi gondok, szeretet hozzátartozó elvesztése, baleset. Nem tudjuk, hogy mi volt az a konkrét bűn, amiért a zsoltár író a mélységben érezte magát, de igazából ettől válik  személyesé a zsoltár és aktuálissá napjainkra is.
Az ihletett szavak mögött azonban meghúzódó szörnyű „mélység” amely az egész emberi fajt lehúzza az a BŰN. A bűn amely egész lényünket behálózza és húz a mélység felé. A bűn megragadva, bűnös tettekre késztet, majd elvisz bennünket a végcél felé, és ez acél nem más, mint hogy Istentől elválasszon és a halál martalékává tegyen.  A zsoltáros szavait kiegészítve Jakab keresztény tanítvány ugyan csak leírja, hogyan juthat el az ember a bűn mélységére.  „Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.   Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.” (Jak 1:13-15)
A zsoltáros gondolataiban könyörgésében el jut addig a pontig, hogy már nem keres kifogásokat bűnére, tudja, érti csak két út van, felfelé Istenhez vagy lefelé a halálba.

„Uram hallgasd meg az én szómat”

egyértelmű kételyek nélküli segély kiáltás a zsoltáros tisztában van vele egyedül csak Isten segíthet.
Csak az az ember tud ily módon könyörögni, kiáltani aki, megértette végre, hogy bajban van! Mert az egész válság amely az embert érinti a saját személyiségéből árad mert a bűnt mint egy vírust magunkban hordozzuk. De addig, amíg nem hiszi el az ember, hogy az Isten VALÓSÁG és a BŰN bennük van, addig nincs menekvés.
Ennek a zsoltárnak központi eleme a bűn felismerése és az abból való szabadulás igénye. Maga a keresztény Pál is így láta amelyről a következő képen írt:
„Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.” (Róm 7:18-21)

„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.”(Zsid 11:6)

Érdekes megfigyelni, hogy milyen Isten kép rajzolódik ki a  könyörgő zsoltáros elméjében. Ez azért is fontos mert számtalan ember könyörög Istenhez, de bizony sokszor az az isten akihez ők könyörögnek merőben más mint a Biblia Istene.
Sokan csak vasárnapi istenkét tiszteli, mások olykor – olykor, ha ép szükségük van valamire vagy éppen lelki pótlékként könyörögnek, kérnek ugyan  de ahogy Jakab tanítvány mondaná, „  mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.
Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember”.( Jak1: 7-8)

Aztán az emberi kérések sem éppen helyén valóak:  Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt.( Jak 4:3) ,mondja Jakab.
Megdöbbentő hogy vannak olyanok, akik keresztény hitükkel összeegyeztethetőnek találják, hogy míg imádkoznak  a feltámadott Krisztushoz addig szívükben, nem hiszik a feltámadást és szájukkal erről vallást is tesznek mikor azt mondják „ugyan már- legyintenek - onnan még nem jött vissza senki” 
De ilyen ellentmondás fedezhető fel akkor is ha keresztényeknek valók ezrei összeegyeztethetőnek találják a biblia Istenébe vetet  hitet és az spiritizmust, ezotériát, a lélek halhatatlanságát, reinkarnációt, asztrológiát, minden olyan dolgot amitől a Mindenható Isten óva int.
Az  ilyen isten akiben tömegével hisznek az emberek  és saját elméjük szerint alakítanak és a saját szívük vágyai szerint irányíthatnak az egészen más, mint Akihez a zsoltár írója könyörög.”

legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra! Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!”  


A zsoltáros Istenképe nem olyan, mint a mindennapok  vallásos emberéjé, neki az ISTEN hatalmas ÚR aki megbocsát, aki szerető Atyaként alig várja, hogy irgalmat tanúsíthasson a megtérő bűnösön.
A zsoltárban világosan körvonalazódik a megváltás eszméje, és a kegyelem szükségszerűsége minden ember számára. Aki ezt nem ismeri fel és ragaszkodik saját képű istenéhez annak nincs megmentés, szabadulás. „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örökélet. (Róm 6:23)
Megnyugtató módon tárja elénk a zsoltár író Isten képét, amikor nagysága és félelmetes hatalma mellet kiegyensúlyozottan megjelenik Isten irgalmas szeretete és megbocsátó készsége. Tudja, hogy Isten a megbocsátás Istene, mer csak Ő tud megbocsátani, neki van joga eltörölni a bűnöket.

Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged! Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő iéretében.


A zsoltáros bízik Isten ígéretében és várja a  bűn rabságából való szabadulását.
Isten megbocsátó készségére szolgáljon egy tanulságos példa:

Egy figyelemre méltó, egyszerű tanító példázati alkalmazás

Egyszer egy hatalmas király azt monda az öreg papnak:- Te azt mondod, hogy aki száz éven keresztül mindenféle lehetséges rosszat elkövet de bocsánatot kér Istentől, bejuthat Isten országába? Viszont ha valaki csak egy bűnt követ el, de nem bánja meg, elfog veszni? Igazságos ez?Száz bűn könnyebb, mint egy?
Az öreg pap így válaszolt a királynak: - Ha fogom ezt a nagy követ és a víz tetejére teszem elmerül vagy lebegni fog? – Elmerül. – felelt a király.
És ha fogok száz követ, egy csónakba teszem őket, és a csónakot a vízre lököm, elsüllyednek vagy lebegni fognak? – Lebegni fognak. – felelt a király. – Akkor száz kő és egy csónak könnyebb, mint egy kő?
A király nem tudta mit válaszoljon, az öreg pedig elmagyarázta:  - íÍy van, király , az emberekkel is. Bármennyi bűn terhelje is a vállukat, ha Istenre támaszkodnak el nem vesznek. Az pedig aki csak egyszer vétkezet ugyan, de
nem kéri Isten irgalmát, el fog veszni.

 

Ezt tanítja a biblia is : „ Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenükhöz, mert kész megbocsátani. „ (Ésa 55:7)

Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

Jézus Krisztus azért halt áldozati halált a kereszten, hogy mind az ,amit a zsoltáros írt valóság legyen és beteljesedjék. Isten valamennyi embernek kész megbocsátani Fiában a bűnöket, Érte kész megbékélni bár kivel, aki elfogadja Isten által küldött Fia életét. Ez a zsoltár megtanít bennünket arra, hogy kiáltsuk bátran, és kételyek nélküli bizalommal lehetünk Isten irgalmában.

 

                                                                                  Békési László